A matek szigorlatra készülődés olyan, mintha a vágóhídra készülne az ember. Mármint vágás céljából. Persze nem tudhatom, hogy milyen lehet vágandó állatként a vágóhíd felé indulni, de néha azt kívántam, hogy inkább lenne vége. Mármint mindennek. Mert egyáltalán nem könnyű az, ami nehéz:) Már csak a gravitáció miatt sem. Nem olyan ez a MUNKA, - a tanulásról beszélek- mint a fizikai, sokkal nehezebb. Amíg egy fizikai melós nekifeszül, csinálja, dolgozik, maximum kifárad a karja, lába, háta, stb. De ha az agyad mondja fel a szolgálatot, amikor nem vagy képes 5 percnél többet a képletek megértésére fordítani, akkor nincs mit csinálni, nincs az a rutin, nincs az a plusz erő, amit be tudnál vetni. Az más kérdés, hogy ha nem érdekel a téma, az még rosszabb. Kipróbáltam. Belenéztem a tételekbe, 5 percen belül el tudtam volna aludni. Viszont félálomba fogtam egy King könyvet, és 2 órán át olvastam. Hát ez itt a nagy különbség. A szervezetem tiltakozik.
Azt, hogy nem tudsz valamit megtanulni, megérteni, átlátni, ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha egy 200kg-os tömeget akarnál felemelni puszta kézzel. Erőlködhetsz vele, de nem fog menni. Nekifeszülhetsz, de nem fogod felemelni. Sőt, ha fel is tudnád, pár pillanatig bírnád csak megtartani, - ez esetleg hasonlít a rövid távú memóriához - de hogy másnap mit tudsz belőle felmutatni, mennyi marad meg (a kezedben a kőből), nos az már édes kevés.
Nah, megyek gyúrni az újabb, fizika 200kg-ra. Nehéz mellette fél kézzel blogot írni.
Utolsó kommentek