Donhu

Éééés megtaláltam!

"Nem hittem, hogy valami még feldobja ma a napomat, de ez a szar, ennek sikerült!"

A címben szereplő gyöngyszemre az RTL klub műsorán találtam rá, mégpedig a következő körülmények között: 

Éppen aludni készültem volna, ami annyit tesz, hogy a Dr. Halál című igaz történeten alapuló filmet néztem (mondjuk úgy, hogy felvételről), és a szemem lecsukódott. Mondom ennek fele sem tréfa, nem szeretném, hogy egész éjjel menjen a laptopom, ezért inkább nyomok egy pause-t, és lecsukom egy mozdulattal. Azzal a lendülettel bekapcsoltam a tévét, mert egy rossz szokásomhoz híven a tv-n szoktam elaludni. Erre éppen a fent említett film ment. Hát nem tudtam aludni. Felültem. Nem hittem a szememnek, még most is sokk hatás alatt vagyok.

Itt egy kép is, ami végleg letaglózott.

Itt linkelnem kell a trailert, hogy megértsétek.. Figyeljétek 0:36-nál ahogy a főhős elbánik a piranhákkal, és úgy kb 1 percnél, aminél az álommanók végképp elhagyták a szobámat:

Hát kérdem én, ezt a filmet hova sorolják? Mert ezt még "ZS" kategóriásnak sem lehet nevezni.. Neeeem, ezt mondom nem lehet. Ilyen nincs. Erre pénzt adni, leforgatni, színészeket szerződtetni.. ÉS AZ RTLNEK MEGVENNI ÉS LEVETÍTENI.. egyszerűen gyalázat! Merénylet!!!

Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy újra írnom kellene. Vagy itt, vagy egy új blogban. Talán itt.

Nahát, van itten egy igen izgalmas lehetőség, amit nem szeretnék kihagyni. Elmesélem.

Megkért az egyik barátom, hogy vigyek ki egy 3,5 tonnás luxus lószállító és lakóautót Svédországba. Még soha nem vezettem ekkora gépet, de ugye ez a felső határa a B-s jogsinak. Szóval röpke 1500 km, minimum 4 ország, egy kis komp.. az idegen nyelv tudásomról csak annyit, hogy meine Deutschkenntnisse ist grudlage, és kompjegyet is kábé úgy kérnék, hogy: ich möchte eine ticket (kaufen)! Arra kérdésre, hogy milyen autóra pedig csak annyit felelnék, hogy: da! (mutatva a gépre). Hát azt sem tudom, hogy egy kompon hova kell állni a kisteherekkel. Elvileg személyautónak számít, de akkor meg akkora helyem lesz, mint mondjuk egy kisfityónak.

Meg attól is félek, hogy mi van, ha valamibe belekötnek a német rendőrök? Akár azért, hogy nincs 3szög, vagy izzókészlet, vagy egyéb jó kis bevett magyar szokásos móka. Mondjuk elvisznek bilincsbe, és 3000 euróra megbüntetnek. Hát ki fogja azt kifizetni? Majd jól le kell ülnöm. Mondjuk lenne előnye is: a német nyelvet ingyen tanulnám, a legkeményebb szlenget is megérteném. :)

Apropó, repülővel jövök vissza, és mivel még nem repültem soha, ez legalább annyira izgalmas lesz, mint az egész oda út. Bár állítólag nem maradt még fenn egyetlen gép sem, azért kicsit tartok tőle.

Na jó, mondjuk hogy valahogy 15-20 óra alatt levezetem azt az 1500-at. Mondjuk, hogy a GPS is működik, megérkezek. A srác, aki kint már várja a gépet jól beszél németül, bár echte svéd. Megpróbálom meggyőzni, hogy ha már így, épségben leszállítottam neki az autót, akkor én nagyon megbízható vagyok, aki odakint az egész lovas farmot fel tudja ujítani, méghozzá akár magyar kollégákkal, jó kis ropogós svéd koronáért, vagy euróért, vagy akár a ma elég erős forintért.

Ha ez összejönne, akkor szívesen ismerkednék a helyes helyi 20-30 közötti lány populációval (legyen ez életkori behatárolás, vagy darabszám, mindegy:). És ugye ott van a nyelvtanulás lehetősége, a svédeknél ugyebár az angol a második anyanyelv, amit nekem már rég el kellett volna sajátítanom.

A lényeg, hogy viszem a laptopom is, és ha út közben tudok blogolni, akkor megteszem, ha nem lesz lehetőségem írni, akkor utólag kaptok élménybeszámolót.

Apropó, köszi tom-tom69!

Akár írhatnám is tovább ezt a blogot. Kihagytam vagy másfél évet, és az utolsó bejegyzések is már haldokoltak.
Vagy tanulhatnék németet, hogy végre el tudjam magam adni a munkaerő piacon.
Vagy lezuhanyozhatnék, hogy ne legyen ilyen puma szagom.
Vagy elküldhetném az önéletrajzomat a kinézett állásra.
Vagy körülnézhetnék a monsteren, hogy van-e új, német nyelvet igénylő állásajánlatuk Fejér vagy Veszprém megyében illetve Győrben.
Esetleg reggelizhetnék.
Vagy a nyuszim (kaninchen) ketrecét kitakaríthatnám.

Méghogy nincs dolga egy munkanélkülinek? (Arbeitslos)

Taurin-koffein-koffein-lecitin kombó. Ez tart életben.

Taurin:

Koffein:

Lecitin:

Egy pöttyet fel vagyok baszcsizva. Mert ugye mennék én valami inget venni. Hatalmasak az igényeim.

Legyen: Elegáns. Kicsit izgalmas. Férfias.

Ne legyen: Rózsaszín. Buzis. Unalmas. Kockás, amerikai farmereken feszülő flaneling szerü. Ne legyen rajta angyalszárny, strassz kő, ezüstszál (beleszőve), hatalmas feliratok, kifordított esetleg (gyárilag) rongyos, stb..

Keresem a régi, jól bevált márkákat:

Olyan nagy kérés az, hogy Veszprémben vagy Székesfehérváron találjak egy ilyet? De rendben, akkor ne találjak ilyesmit. Legyenek újak. Mondok egyet: MONDO. Vannak hajmeresztő ruhái is, de azért van néhány visszafogott. Kezdődő árak: 15.000. Esetleg más: O'neill ing. kezdő ár: 20.000.

De még ha találtam volna normálisat, még ha lehetne álmodoznom valamelyikről, ha tényleg csak az árak lennének a korlátok.. De NINCS EGY NORMÁLIS ING SEM!!!

Felháborító, hogy mindenhol kizárólag női üzleteket látni. Senkinek nem jut eszébe egy kifejezetten férfiaknak szóló bolt? Ízlésesen összeválogatott férfias ingek, pólók, nadrágok, cipők, kiegészítők.

Csabi, ha ezt olvasod, gondolkozz el azon, hogy esetleg közösen belevághatnánk egy ilyesmibe. Néhányan összeállunk, havonta felmegyünk a Trend2-be, és összeválogatunk a fent vázolt értékrend alapján, mindenből 2-3 darabot, és feltöltünk egy ilyen üzletet közel a veszprémi egyetem vagy a fehérvári Kodolányi egyetem közelében. Szerintem simán pörögne a bolt.

Felröppent a hír: 3 bűnbanda hamisított Herendi porcelántárgyakat.

Tények: 

1. Herenden gyártották őket.
2. Herenden vették a nyers porcelánokat és a festéket.
3. A porcelánmanufaktúrában dolgozók festették őket.
4. Megszólalásig hasonlóak voltak az "eredetiekhez".

Kérdem én, mitől Herendi a herendi, ha nem a festőtől, a festéktől, a porcelántól, a helyszíntől, a hasonlóságtól (amit valjuk be azonosságnak is nevezhetnénk).

Ez az egész éppen olyan, mint bárki másnál, aki hazaviszi a munkáját. Persze értem én, hogy az így megtermelt profitból nem kap a gyár egy fillért sem. És hogy ez akkor már csalás, ha felhasználják a gyár logóját. De hogy eredeti Herendit vettek azok, akik ilyen porcelánt vásároltak, az kétségtelen.

Ennyi. Nincs mit mondanom. Öreg lettem.

Pozitívum:
1, Ha panaszkodok egy 40 feletti embernek, hogy már 30 éves lettem, akkor ábrándozva irigykedik.
2, 23 éves barátnőm van, aki így öreg létemre is imád. (és persze akit mindenkinél jobban szeretek)
3, Még mindig egyetemre járok, amiről meg ugye tudjuk, hogy az ember legszebb évei.

Negatívum:
1, Még mindig egyetemre járok.
2, No cash. Legalább is soha nem elég. (bár ezzel lehet, hogy mindenki így van)
 

Egyik barátom óravásárlási lázban ég. Meg is látogatott több órás szaküzletet, és volt ahol kissé fura tulajdonossal találkozott.

A barátomnak nagyon tetszenek a Police órák. Meg is értem, én is rajongok értük.

Baromi jól néznek ki, és ami fontos..

Na de tudjuk egyáltalán, hogy mi a fontos? Megsúgom, ez lesz ennek a bejegyzésnek a lényege.

Tehát a barátom, nevezzük mondjuk Tibinek, betoppant egy órás üzletbe. Kérdezte a tulajdonost, hogy van-e Police óra? Az üzletvezető szinte kikérte magának, hogy az bizony divat óra, és ő olyat nem tart. Különben is, nem ez az érték egy óránál, nem szabad venni divatórát, mert az nem jó semmire. Erre ajánlotta a casio óráit 5 ezertől 15 ezerig.

Néhány gondolatom támadt, amit válaszoltam volna az illetőnek.

Létezik olyan, hogy vevői igény, és a vevőnek vannak általában preferenciái. Legalább is a tudatos vásárlónak. Annyiban adok igazat az eladónak (na nem a fent említettnek), hogy tudja alakítani a vásárló igényeit, talán olyanokra is rámutathat, amire esetleg a vevő nem is gondolt. Azért én elmondom a saját igényeimet az órákkal kapcsolatban.

1, Mutassa az időt. (na mondjuk ezt ki nem látta előre?)

2, a, Legyen piszkosul drága, mert reprezentálni akarok vele. (Patek Philip, Poljot, stb..)

2, b, Legyen divatos, mert szeretem magam körülvenni szép tárgyakkal, vagyis olyasmiket hordani, amik tetszenek, de legyen megfizethető. (Police)

Azok a szempontok, amiket a fenti órás felvonultatott, hogy legyen törhetetlen, 30-50 méterig vízálló, karcolhatatlan, törhetetlen, szakíthatatlan, és egyéb minőségi követelmények nekem nem az első helyen szerepelnek. Kérdem én, ha lenne egy ilyen óra, ám baromi ronda lenne, hordaná valaki? Nem hiszem, hogy mindig, amikor valaki meglátná ezt a ronda órát, akkor nekem magyarázkodnom kellene, hogy bár nekem sem tetszik, de tök vízálló. Hát mi vagyok én, búvár?

Tehát szerintem az órás feladata nem a vevői igény kritizálása lenne, hanem az igény felmérése, esetleges kiszolgálása, ha mással nem, hát egy katalógussal, hogy ha kell, igény esetén megrendelhető legyen a kívánt óra.

Tibi természetesen Police órát fog venni, mégpedig talán ezt, itt a második képen, nagyjából 35 ezerért. De csak mert a Tibi nem Búvár Benő.

Nagyjából 2 és fél évig lakott velem/velünk együtt egy apróság. Névadójától - Karesztől - az Adrienn nevet kapta. Fajtáját tekintve dzsungáriai törpehörcsög.

Örökmozgó a jó szó, ami eszembe jut, ha rá gondolok.

Minden áron szökni akart, mindegy, hogy a "mókuskerekét" akasztotta meg egy nagyobb darab kajával, és azon keresztül a terrárium felső élén egyensúlyozva mászott ki, vagy az itatójának a tetejére ügyeskedte fel magát, és szökött meg.

Soha nem harapott meg senkit, mondhatni kezesbárány volt, egészen kis korától kézbe lehetett venni, bárkinek, nem félt, inkább érdeklődött. A nagy gomb szemeivel nézett az emberre, és szinte hallható volt, hogy azt kérdezi: "nincs véletlenül nálad valami finomság?"

A fekete szotyi volt a kedvence, azt egyből elvette, és már tolta is hátra a pofazacsijába, vagyis ment is egyből a raktárba.

Egyszer megesett, hogy reggel arra ébredtem, hogy a hajnali derengésben valami mozog az ágy mellett lévő 1 méter magas szekrény tetején. Felpattantam, villanyt kapcsoltam, és mit látok? Hát ez a kis hülye ott les a virágok között, és engem néz, nem is értve, hogy mit nem értek. Mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valahogy kijut a terráriumjából, lemászik 1,5 métert a szekrényről, átballag a szobán, felmászik a függönyön az ágy mellet lévő szekrény tetejére, és felébreszt engem. Körbenéztem, senki nem volt a lakásban, pedig egészen addig azt hittem, hogy valaki csak átver, míg meg nem láttam a bejárati ajtóban a kulcsot, amivel belülről be volt zárva az ajtó. Az addig rendben van, hogy kimászik a terráriumból, leugrik (és túléli) az 1,5 métert, átbaktat a szobán, és felmászik a függönyön a szekrény tetejére. De a függöny és a padló közötti 20cm levegőt hogyan szelte át felfelé???

Öreg volt már, az utóbbi időben elvesztette a látását, talán a hallását is, elmeszesedhetett a dereka, a hátső lábai kissé merevek voltak, ha felborult már nem fordult vissza olyan ügyesen, de evett, ivott, szaladgált és rendezgette a területét, egyszóval úgy gondolom, hogy boldog biztonságos öregkort élt meg.

A temetésén, mely a közeli erdősáv szélén történt, jelen volt a Sippi, aki amikor nem informatikus akkor kántorként temet - Látjátok testvérek, ennyi az élet.. - hangzott fel tőle, és ott volt a Gyé is, aki csak úgy mindig ott van velünk. Éjszaka volt, de a telihold nagyszerű fényt biztosított az eseményhez, megtisztelte látogatásával a szertartást. Én egy eltört konyhakéssel puhítottam a földet, és saját kézzel ástam a kicsi sírt. Belekerült, betemettem, majd egy nyugodj békébent mondva búcsúztunk tőle.

Biztos vagyok benne, hogy egy ragadozómentes örök feketeszotyi mezőn gyűjtögeti a finomságokat.

Adrienn, élt 2,5 évet, 2006. jún. - 2008. dec. 11. Nyugodj Békében!

Idén elég korán megkezdődött a karácsonyi készülődés. Legalább is lépten nyomon karácsonyfákba botlik az ember. Sőt, már láttam Budaörsnél, hogy fel vannak készülve (hegyekben áll a fenyőfa) a fenyővásárra. Értem én, hogy félnek a kereskedők, hogy nem lesz idén elég nagy a forgalmuk, de azért addig mégsem kellene eljutnunk, hogy már nyáron is karácsonyi előszezon legyen.

Másik kardinális kérdés, ami természetesen szorosan kapcsolódik az előzőhöz, hogy mi lesz idén az ajándékokkal? Meg fog-e mutatkozni a válság, vagy ismét (mint tavaly) semmibe vesszük a helyzetet, és nyakra-főre vesszük a plazmatévét, mert hát az nem járja, hogy a szomszédnak nagyobb legyen, mint nekünk.
Apropó, tegye fel a kezét, aki még mindig a tavalyi hitelből vett ajándékot fizeti!

Van egy javaslatom. Bár régi nótát fújok, de a kipróbálása nem lesz megerőltető, sőt, még szórakoztató is. Most, még novemberben mindenki menjen be egy kézműves boltba, és nézelődjön, kérjen tanácsot, hogy miből lehetne saját kezüleg ajándékot elkészíteni. Mit tudom én, mondjuk szalmából egeret (az olyan Fák Shuis) vagy képkeretet, bizbazt, páncélökölt, nemtommit.. Meg kell beszélni annak a szük körnek (akikkel megajándékozzuk egymást), hogy mindenki készít valamit a saját kezével, és idén nem fognak "menedzserkarácsonyt" tartani (jelentsen ez a szó bármit is). A legjobb, ha minél viccesebb vagy minél giccsesebb lesz az elkészült mű, mert annál nagyobb lesz a meglepetés, vagy a derültség.

Jó tekergetést a szalmához!

"... és még szép is!"

Na ez betette a kiskaput. Ennyire régen még én sem éltem, bár a "kazettás magnóval" természetesen találkoztam, de már akkor is régimódinak számított, mikor általános iskolás koromban az orosz nyelvleckéket hallgattuk róla.

Más. Tegnap hozzáfogtam a diplomám megírásához. Jelenleg a 4. oldalnál tartok. Bele kell húznom, és egyáltalán, ez már nem játék ám ám ám...

Na mondjuk ez vicces: www.okorszem.hu/karomkodas/

Ültünk a Krisztián haverommal egy pizzériában, és a háttérben ment egy plazmatévén a VH1. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy felhangzik: Sanya! Sanyaaa! Sanyaaaaaaaaa!

Na, azóta nem tudok lekattanni a susogós mackók-ról.

A Sippi már megint bőg, hogy miért nem írok valamit. Nesze.

Gyurika játszik, mint mindig. Vagy mint sokszor. Vagy... Sippike, elmenjél innen, ne nézzél.

Karesz gyúrmás filmet néz, jelentsen ez bármit.

Big meg még mindig dolgozik.

Nekem végül is németeznem kellene, meg angoloznom, meg matek szigorlatra tanulni. Pedig aludni van kedvem, bár egy 5. kávé itt gőzölög mellettem, és csavarja a gyomrom. Hiába, a gyorsító csak a sebességet adja meg, (nem alszom, pörgök, és egy alsógatyában az I'm too sexy for my love too sexy for my love, Love's going to leave me....-t énekelem.) az irányt én választom, vagyis blogot írok némettanulás helyett. De egy mocskos lusta vagyok..

Hát így mennek a napjaink az albiban.