Verítékkel vagy ésszel?

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fura falu. Csodálatos hely volt, de akadt egy probléma: a faluban nem volt víz, csak ha esett az eső. A falu öregjei elhatározták, hogy szerződést kötnek valakivel, aki naponta vizet hord a faluba.

Ketten ajánlkoztak, és a falu öregjei mindkettőjükkel megállapodtak. Úgy gondolták, egy kis versengés alacsonyan tartja majd az árakat, és a falu esetleg többletvízhez juthat.

Az egyik vállalkozó, Ed azonnal elrohant, hozott két acélvödröt, és folyamatosan ide-oda rohangált a tó és a falu között, ami egy mérföldnyi távolságot jelentett. Azonnal pénzhez is jutott, hiszen reggeltől estig merte a vizet két vödrével a tóból. A falu által épített nagy betontartályba ürítette őket. Minden reggel korábban kelt, mint a falu többi lakója, hogy ellenőrizze, elegendő víz van-e a tartályban. Keményen dolgozott, de nagyon örült a pénznek és annak, hogy megszerezte a két szerződés egyikét.

A másik vállalkozó, Bill eltűnt egy időre. Hónapokig senki sem látta, ami Edet nagy örömmel töltötte el, hiszen nem volt konkurenciája. Egyedül ő fölözhette le a hasznot. Bill nem kelt versenyre Eddel, hanem üzleti tervet írt, céget alapított, kerített négy befektetőt, szerzett egy alkalmazottat, aki irányítja a munkát, és négy hónappal később visszatért csapatával. Egy éven belül emberei hatalmas csővezetéket építettek rozsdamentes acélból, mely összekötötte a falut a tóval.

A nagyszabású felavatási ünnepségen Bill bejelentette, hogy az ő vize tisztább, mint Edé. Tudta, hogy a lakosok panaszkodtak az Ed által szállított víz tisztaságára. Azt is közölte, hogy a nap 24 órájában képes vizet szolgáltatni a hét minden napján. Ed csupán hétköznap hordott vizet. Hétvégén nem dolgozott. Azután bejelentette, hogy 75 %-kal olcsóbb áron nyújtja ezt a jobb minőségű és megbízhatóbb szolgáltatatást, mint Ed. A falu harsányan éljenezte őt, és máris mindenki megrohanta a Bill csővezetéke végére szerelt csapot.

Ed állta a sarat, azonnal ő is leszállította az árait 75 %-kal, vett még két vödröt, és ettől kezdve minden útjára négy vödröt cipelt magával. Hogy emelje szolgáltatása színvonalát, felbérelte két fiát segítőtársként az éjszakákra és a hétvégekre. Amikor a fiai egyetemre mentek, a következő szavakkal bocsátotta el őket: „Siessetek vissza, mert egyszer a tiétek lesz ez az üzlet.”

Két fia valamiért mégsem tért vissza többé az egyetem elvégzése után. Végül Ednek nehézségei támadtak az alkalmazottakkal és a szakszervezettel. A szakszervezet magasabb béreket és több juttatást követelt, valamint azt, hogy tagjainak egyszerre csak egy vödröt kelljen cipelniük.

Bill közben rájött, hogy ha ennek a falunak víz kell, bizonyára más falvaknak is kell a víz. Átírta hát üzleti tervét, és elkezdte világszerte árulni gyors, nagy teljesítményű, olcsó vízszállító rendszerét. Minden egyes vödör vízen csupán 1 pennyt keresett, de naponta több milliárd vödör vizet szállított.

Mindegy, hogy ő személy szerint dolgozott-e vagy nem, emberek tömegei fogyasztották a tőle származó, több milliárd vödörnyi vizet, és a pénz csak úgy dőlt a bankszámlájára. Bill olyan csőrendszert fejlesztett ki, mely a pénzt hozzá, a vizet pedig a falvakba szállította.

Bill boldogan élt, amíg meg nem halt, Ed viszont egész életében majd megszakadt a munkában, és élete végéig anyagi gondokkal küzdött. Itt a vége, fuss el véle!

Bill és Ed története éveken át jó útmutatással szolgált. Segítséget nyújtott a döntéshozataloknál. Gyakran felteszem magamnak a kérdést:
- Csővezetéket építek vagy vödröket cipelek?
- Verítékkel dolgozom vagy ésszel?

Forrás > Robert T. Kiyosaki: A CASHFLOW-négyszög (részlet) Bagolyvár Kiadó