Donhu

Egy kicsit átérzem, hogy miért rajonganak a fiatalok egy-egy zenei irányzat iránt. Én passzív voltam mindig, amikor csak zene került szóba, soha nem tudtam egyetlen egy együttes nevét sem, nemhogy a számok címeit. Arra a kérdésre, hogy „mi a kedvenc zenéd, miket szeretsz?”, csak annyi volt a válaszom, hogy ha meghallom, megmondom.

Azért arra még emlékszem, hogy a sulinkban az általánosban 85-90 körül két nagy csoportosulás volt, az egyik a Modosok (depeche mode), és a Brososok (bros).

 Az első kategória a mai altereseknek felelt meg, feketében jártak, rengeteg ezüst nyaklánc, keresztek, halálfej, békejel, bőr karkötők, földig érő bőrkabát, katonai surranó vagy egyéb bakancs, szaggatott farmer, stb. (Magyar megfelelője a Bonanza Banzai volt, és később szimplán az Ákos)

  A második kategóriába a nyálas, hátrafésült szőke hajú, jóképű, színesen öltözködő laza (talán amerikai stílusú, bár nem nagyon tudtuk, hogy milyen is az), hófehérfogú, 5 $-os mosolyú srácokra való hasonlítás volt a cél.

A két tábor nem igazán állt szóba egymással. Az Edda viszont magyar volt, egy közös pont, amit vagy bevallottak, vagy nem, de szerintem mindenkinek voltak kedvenc számai tőlük. És persze ott voltak a színtiszta Eddások, már akkor is szimatszatyorral, szakadt farmerek, a rockerek ősei, Edda pólóban, kitűzőkkel, farmerkabátban melynek a hátuljára szegecsekkel volt kirakva, hogy Edda. Hozzájuk tartozott az évenkénti agárdi popstrandon rendezett Edda tábor. Soha nem vettem részt rajta, de láttam kívülről, mint egy mai mini sziget, kizárólag rockerekkel. Biztosan jó volt nekik a saját gondolkodásúakkal együtt lenni, és az imádott együttesükkel. Nem mondom, hogy vágytam oda, de legalább volt köztük egy brutális erős összetartó erő. Kisírhatták magukat a lírai számokon, amik egyébként egészen jól sikerültek (Akitől minden szép;  Érzés; Hűtlen; Utolsó érintés; Emlékezni (egy régi jó barátra; hírtelen ennyi jut eszembe). Külön kiadták kazettákon az „Edda lírák” I.; II; X-edik összeállítását. Mondjuk szerintem a legjobb lírai számokat a rockzenekarok tudják írni és előadni.

Nosztalgia 5 perc Szerdánként – című rovatunkat hallhatták, olvashatták kedves érdeklődőink.