A Gangeszhez 70 millió indiai zarándokol el, a szokásos korsós ünnepre. 70 millió ember hagyja abba a munkát néhány hétre, hagyja el az otthonát, 70.000.000 embert kell etetni, itatni oda és vissza. Hogy nem omlik össze a gazdaságuk? Jah, hogy India lakossága 1.103 milliárd fő? Akkor is! Jah, hogy a lakosságnak 39.1%-ának van biztos állása? Ami azt jelenti, hogy a munkanélküliek száma sacc/kábé 660 millió? (Az EU össz lakossága: 460 millió) Ezek szerint a munkanélküliek alig 10%-a sétál el a nagy folyóhoz, hogy össze-vissza pancsikoljanak. Persze mindezt a megtisztulás jegyében.

Na ez lenne a második dolog, ami meghökkent egy kicsit. 70 millió (hoppá, máris milyen kicsinek tűnik ez a szám) ember egymás után pár nap alatt belegázol majd megmosakodik. Azt hiszem itt jól kell tudni helyezkedni (olyan, mint a marketing vizsga, 7. sor, jobb szélső, közvetlen az ablak mellé), mondjuk a fürdési hely legfelsőbb részére, és ott talán nyugodtabban lehet spriccelni a másikat orvul hátba.

A harmadik ami ezzel kapcsolatban az eszembe jutott, hogy mekkora pénzt lehet keresni csupán a zarándokok ellátásával, egyéb szolgáltatásokkal. Valami olyasmi kellene, amit majd mindenki igénybe vesz. Nem néhány négyzetméter a folyó mellett, amit ki lehet adni sátorozni, hanem éppen arra alapozva, hogy jönnek és mennek (mint a resti büfé, vagy a buszpályaudvarok büféi), átutaznak, fogyasztanak, (majdnem)mindegy, hogy milyen a minőség, mert úgysem jön oda vissza senki. Esetleg lehetne ajándéktárgyakat árulni. Ez az! Mindenki vihetne haza valami emléket. PLÜSGANGESZ! Ez a jelszó. Azt hiszem megyek, és rendelek néhány milliót.