Donhu

Nagyjából 2 és fél évig lakott velem/velünk együtt egy apróság. Névadójától - Karesztől - az Adrienn nevet kapta. Fajtáját tekintve dzsungáriai törpehörcsög.

Örökmozgó a jó szó, ami eszembe jut, ha rá gondolok.

Minden áron szökni akart, mindegy, hogy a "mókuskerekét" akasztotta meg egy nagyobb darab kajával, és azon keresztül a terrárium felső élén egyensúlyozva mászott ki, vagy az itatójának a tetejére ügyeskedte fel magát, és szökött meg.

Soha nem harapott meg senkit, mondhatni kezesbárány volt, egészen kis korától kézbe lehetett venni, bárkinek, nem félt, inkább érdeklődött. A nagy gomb szemeivel nézett az emberre, és szinte hallható volt, hogy azt kérdezi: "nincs véletlenül nálad valami finomság?"

A fekete szotyi volt a kedvence, azt egyből elvette, és már tolta is hátra a pofazacsijába, vagyis ment is egyből a raktárba.

Egyszer megesett, hogy reggel arra ébredtem, hogy a hajnali derengésben valami mozog az ágy mellett lévő 1 méter magas szekrény tetején. Felpattantam, villanyt kapcsoltam, és mit látok? Hát ez a kis hülye ott les a virágok között, és engem néz, nem is értve, hogy mit nem értek. Mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valahogy kijut a terráriumjából, lemászik 1,5 métert a szekrényről, átballag a szobán, felmászik a függönyön az ágy mellet lévő szekrény tetejére, és felébreszt engem. Körbenéztem, senki nem volt a lakásban, pedig egészen addig azt hittem, hogy valaki csak átver, míg meg nem láttam a bejárati ajtóban a kulcsot, amivel belülről be volt zárva az ajtó. Az addig rendben van, hogy kimászik a terráriumból, leugrik (és túléli) az 1,5 métert, átbaktat a szobán, és felmászik a függönyön a szekrény tetejére. De a függöny és a padló közötti 20cm levegőt hogyan szelte át felfelé???

Öreg volt már, az utóbbi időben elvesztette a látását, talán a hallását is, elmeszesedhetett a dereka, a hátső lábai kissé merevek voltak, ha felborult már nem fordult vissza olyan ügyesen, de evett, ivott, szaladgált és rendezgette a területét, egyszóval úgy gondolom, hogy boldog biztonságos öregkort élt meg.

A temetésén, mely a közeli erdősáv szélén történt, jelen volt a Sippi, aki amikor nem informatikus akkor kántorként temet - Látjátok testvérek, ennyi az élet.. - hangzott fel tőle, és ott volt a Gyé is, aki csak úgy mindig ott van velünk. Éjszaka volt, de a telihold nagyszerű fényt biztosított az eseményhez, megtisztelte látogatásával a szertartást. Én egy eltört konyhakéssel puhítottam a földet, és saját kézzel ástam a kicsi sírt. Belekerült, betemettem, majd egy nyugodj békébent mondva búcsúztunk tőle.

Biztos vagyok benne, hogy egy ragadozómentes örök feketeszotyi mezőn gyűjtögeti a finomságokat.

Adrienn, élt 2,5 évet, 2006. jún. - 2008. dec. 11. Nyugodj Békében!