Donhu

A sóher egy olyan embertípus, aki rágja a kefét, és egy forintért is átmegy az út túloldalára majd lehajol érte.

Saját példa következik:
Amikor fizet egy húszezressel, mert tankolt mondjuk 1489 Ft-ért, (ami már így is nevetséges), akkor szépen kivárja a visszajáró 18511 forintot, elteszi a papír pénzt, majd egyesével besöpri az utolsó egyforintost is. Én nem mondom, hogy kell az a nyamvadt 11 Ft, de még ha az is lenne a helyzet, hogy mondjuk nincs nála több pénz, és azzal a 8,75 L gázzal éppen hazaérne, akkor is szarrágás eltenni, nem hogy így.

Többször megesett már, hogy 5-6 Ft-ot én nem kérek el, és inkább visszaadok kerek "nagyobb" címletet, mint szórakozzak azzal a csicska 10 Ft-alatti összeggel. Bár van olyan is, hogy ekkor a sóher szeme kikerekedik, lefagy, és nem is érti igazán a helyzetet. Ez azért van, kedves ZSUGORI emberek, (kinek nem inge, ne vegye magára, de akinek az, az öltözködjön gyorsan), mert bár vasárnap van, esetleg ünnepnap, és "állatira örülök", hogy dolgoznom kell ilyenkor is, akkor sem tartom a saját pénzemből említésre méltó összegnek a 10 forint alatti pénzt.

Persze vannak kedves emberek is, akik mondjuk azzal kezdik, hogy basszus, te ilyenkor is dolgozol, hát had hívjalak meg egy kávéra, (mert a kúton van egy pici automata, és van kedve, ideje kávézni), majd én kifizetem. Erre mondjuk én nem jutok szóhoz, de az a 10 perc beszélgetés sokkal jobb kedvre derít, és ezért én hálás vagyok. Olyan is megesett már, hogy aki nagyobb borravalót (mostanában nevezik vizitdíjra valónak is) akar otthagyni, azt marasztalom, esetleg én magam hívom meg egy kávéra, és próbálom kifejezni, hogy bár aprópénzről van szó, (tartsa meg a jó szokását) nekem ez nagyon fontos. Mármint a nagylelkűség. Meg az emberség. Egyesek képtelenek erre. Csak sajnálni tuodom őket. Legyenek boldogok a 11 forintjukkal.