Néztem minap a tévét, és egy nevelési tanácsadóval vagy valami pedagógussal készítettek riportot, mégpedig a tanárverésekről, a diákok elkapatásáról, valamint a régi rendszerről.
Enyhén felháborodtam a beszélgetésen, mert a riporter kritikán aluli kérdéseket tett fel. Hasonlót, mint hogy: "Nem gondolja, hogy a tanároknak kellene az olvasást, írást megtanítani a diákoknak, és nem otthon kellene rászoktatni az olvasásra azt a gyereket?"
Erre az én válaszom az lenne, hogy NEM VAZZEG, a hozzáállást, az indíttatást az ember otthonról hozza. Szokták mondani, hogy nem esett messze az alma a fájától. Aki nem tud megbirkózni a gyermeke ötödikes matekleckéjével, vagy életében nem olvasott el magától egyetlen könyvet sem, annak a gyermekének is elég nagy nehézségei lesznek.
Ha csak azt mondom, hogy evidens, hogy az otthon látott példákat követi a gyermek, hogy az orvosi, ügyvédi, stb hivatás generációkon keresztül öröklődik, vagy az értelmiségiek gyermekéből sokkal nagyobb valószínűséggel lesz értelmiségi, mint a 8 általánost végző szülők gyermekeiből, akkor azt hiszem nem mondok sokat.
Persze a betűket és a számokat az iskolában tanítják, az otthoni neveltetés, erkölcsi világlátás, szülői segítség nem maradhat el. Aki csak azt hiszi, hogy etetni meg fedelet adni kell a gyermekeinek, az tartson kutyát.
Kedves szülők! Semmi sem lehet fontosabb, mint a gyermekeik előmenetele, életre felkészítése, szeretése, terelgetése a szebb jövő felé.
Utolsó kommentek