Donhu

Hangerőt feltekerni, had dübörögjön a következő szám, ami egy kicsit ráhangol az aktuális kedvemre-->

Ki gondolta volna, ez a klasszikus immár 20 éves?

Sétáltam ma egy kicsit, és ez az essős idő, amit a hetek óta tartó aszályos forróság után felüdítően kellene érezni, az egy lelassított, befordulós hangulatot váltott ki belőlem. Rájöttem, hogy régen gondolkodtam el a világról, az életemről, az élet értelméről.

Te, ki ezeket a sorokat olvasod, neked mikor volt 5 perced arra, hogy átgondold az eddigi életed?

Bár lehet, hogy rajtam kívül még nagyon kevesen szoktak céltalanul filózni hasonlóan kérdéseken. Még írni sem volt mostanában kedvem, ami meg már tényleg a vég kezdete. Ennek a bejegyzésnek sincs sok értelme, csak régi érzések ébredtek fel bennem, mint például gyermekkori nyaralásom néhány rögzült pillanata, amit a balatonszéplakfelsői Videoton üdülőben éreztem, amikor a szüleim még éltek, mikor még biztonságot jelentett a "család" szó, amikor a hasonlóan essős idő miatt nem lehetett kimozdulni az üdülőből, de nem is volt baj, mert már akkor is (vagy éppen azóta) imádtam az essőt, szerettem egy biztonságot sugárzó szoba ablaka mögül szemlélni akár a vihart, akár a szakadó, hosszasan áztató nyári essőt.

Imádtam esső után sétálni, a felázott föld illatát, a csüngő vízcseppeket, melyek minden fűszálon megülnek. Imádom a mai napig is a fák levelein a cseppekben látható fordított világot. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, a gondolataimban szárnyalni, hasonló zenéket hallgatni, mint a fenti, vagy ha már itt tartunk, akkor a küvetkező sem rossz-->

Nem ragozom tovább, holnapra ismét kisüt majd a nap, új feladatok állnak majd elő, amiket meg kell oldani, lassan kezdődik egy új iskolai évad, sőt, a hátralévő életemnek közeledik már az első napja. Már csak egyet kell aludni addig.

(Mivel a mai fiataloknak egészen furcsa a nyelvezete, ezért röviden leírom nekik is, hogy tudják miről volt szó ma: Tök szomi vok, tiszta depi, bár az öngyi még nem fordult meg a fejcsimben, de akár. Oan uncsi minden, hogy ráyöttem, cerizem a világot, meg naon lávollak titeket is olwasóim. Cejetek wisszagondolni a régi emlékeimre, amikor még oan cukee voltam meg aree, meg esett az esső. Na puxikázok mindenkit.)