Donhu

Nézem a tévében Az estét, amiben egy magasabb rangú pap nyilatkozik, hogy márpedig a misebort a papnak meg kell innia, mert az a liturgia része, és megesik olyan, hogy egy papnak egy nap 4-5 helyen is kell miséznie. Azzal a kéréssel fordultak a rendőrséghez, hogy engedje a papoknak azt, hogy egy bizonyos mértékig alkoholt fogyasszanak, mondjuk legyen egy ilyen igazolványuk, vagy ilyesmi.
Sőt, még azt is felhozta példának, hogy egy falusi orvos az év 365 napjában ügyeletben van, mert ha életet kell menteni a szomszéd községben, akkor hiába borozgatott otthon a doki, el kell indulnia életet menteni. És különben is - tette hozzá, az életben annyira kevés a jó dolog, a bor meg hát az, azt miért kell elvenni vagy betiltani?


Nos, ekkor dobta le az agyam az ékszíjjat, és ekkor ragadtam klaviatúrát.
1, a miseborból egy kortyot is lehet inni, nem kell az összes maradékot, mondjuk 1 decit meginni, főleg ha 4-5 helyre megy a pap.
2, ha alkoholos befolyásoltság állapotába kerül a pap, akkor miért is kell neki engedni, hogy más életét veszélyeztesse?
3, az orvos se üljön autóba, ha ivott, sőt, a gyógyítást sem tartom viccesnek, mondjuk egy alkoholos befolyásolás alatt álló orvostól.

Szumma szummárum: aki iszik, és veszélyezteti a szeretteim életét, vagy akár az enyémet, azt szívesen a saját kocsija mögé kötném, és gázt adnék. Igyon mindenki amennyit akar, de ne vezessen.

Nem akarom, hogy visszajöjjön a hideg! Tavaszt akarok, napsütést, meleget! Szerintem a tél mondjon le! Esküszöm, ezért tüntetnék is! Én igen! Kimennék az utcára, sőt, ki is fogok. Mert ugye mindenki csak panaszkodik, hogy milyen szar az időjárás, de senki nem tesz semmit! Hát én márpedig nem fogom annyiban hagyni! Azért is napszemüveget veszek (meg, azután fel).

Mivel ismét egy szép karácsonyt tudtam eltölteni a számomra fontos emberekkel, így meg kell, hogy köszönjem nekik! Köszike.
Lehet, hogy az utóbbi időben elfoglalt vagyok, és ez még így lesz 1-2 évig, de fogadom, hogy komoly erőfeszítéseket teszek, hogy a jó kapcsolataimat ápoljam.
Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki néhány jó szóval, öleléssel, puszival emelte a karácsonyi ünnepem fényét.

Karácsony a szeretet ünnepe. És a szeretetet nem lehet megvenni pénzért. Szánalmas az a próbálkozás, hogy mindenkinek vegyen az ember "valamit", gyakorlatilag tökmindegy, csak legyen ajándék.
Ennél már csak az a szánalmasabb, amikor valaki az ajándék értékével akarja kimutatni, hogy ő most mennyire szereti az illetőt, esetleg becsüli, vagy csak azért, mert szimplán megteheti. Nem azt mondom, hogy az ajándékozás rossz, de az, hogy csak egyetlen napra élezzük ki az ajándékozást, egész évben meg még egy apró figyelmességet sem adunk annak, akit most megpróbálunk elkápráztatni.. ez enyhén szólva is visszás.
Nem szeretem a sablonos sms-eket, sem a hasonló iwiw-es üzeneteket, vagy bármi ilyesmit. Semmi személyes nincs abban, ha kapok néhány sor verset, és látom, hogy még vagy 70 embernek el lett küldve. Ennek mi értelme van? Legszívesebben letiltanám az összes ilyen "barátot". Inkább csörgess meg, mond, hogy nincs sok időd, csak egy perced, de mégis néhány szót beszéljünk. Sokkal többet számít.
Én csak arra kérlek, legyél akárki is, hogy ha találkozunk az ünnepek alatt, és szívesen viseled a társaságom, akkor legyél velem és nevessünk együtt. Az az igazán fontos. És természetesen az év minden napját kinevezhetnénk ünnepnek.

Kívánom, hogy legyen mindenkinek boldog, vidám karácsonya és szilvesztere.

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy adjak egy sorvezetőt annak, aki nem járatos a prezentációk világában. A következőkben leírok egy általános összesítést, hogy tőlem az egyetemi éveim alatt mit kértek, mit tartottak jó megoldásnak. Ez nem kizárólagos recept, csak egy kiindulási alap, amivel nagyon nem mehetsz mellé.

A prezentáción való megjelenés:
Öltöny a fiúknál, lányoknál szoknya, elegáns viselet. Ha csapatban kell prezentálni, akkor hasonló összeállítás legyen mindenkin, mondjuk fekete öltöny, piros ing, fekete – piros nyakkendő. Csak hogy lássák, összetartoztok, készültetek. Ha nem kell öltönyt felvenni, akkor legalább ne szakadt farmer, ilyenkor is törekedni kell a különlegesebb, elegánsabb viseletre.

A prezentáció előadásmódja:
Tilos papírral a kézben kimenni. Tilos, tilos, tilos! Felejtsd el. Inkább rögtönözz. Tanuld meg, vagy bármi, de nem bírom eléggé hangsúlyozni, hogy TILOS PAPÍRRAL KIMENNI!
A beszéd legyen hangos, érthetően kell artikulálni, hogy a hátul ülők is jól értsék.
Fontos a szemkontaktus! Akikhez beszélünk, azok szemébe kell nézni, bártan, lássák, hogy téged is érdekel a téma, hiszen nem várhatod el, hogy a hallgatóság figyeljen, ha neked teljesen közömbös a saját mondanivalód. Ha kihagysz valamit az sem baj, hiszen nem tudhatják, hogy mit akartál volna mondani eredetileg.
Fontos, hogy soha ne a kivetítő vásznát nézd, soha  ne onnan olvass, inkább fordítsd úgy a laptopot, hogy előtted legyen, ha kell puskáznod, arra pillants le.

Időgazdálkodás:
Fontos, hogy a rendelkezésre álló idődet kitöltsd, ha lehet, se több, se kevesebb ne legyen. És ezt kéretik komolyan venni, majdnem olyan fontos, mint az, hogy ne vigyél ki papírt! (bocsi, de ezt nem tudom elégszer elmondani)

A prezentáció:
Jól átlátható, szép és letisztult hátteret kell választani, amin a felirat jól látszik (sötétkék háttér előtt fekete betűk még a legjobb kocsmákban sem jelentenek kellő elismerést).
Apró trükk a finom poén, valamely frappáns idézet, esetleg rámutatás valamely érdekes dologra, mely az életben működik vagy megtörtént.
Kellően nagy betűkkel dolgozz, hogy mindenki jól lássa. Hatalmas táblázatokat felejtsd el, ha valami csak apró betűkkel fér el, akkor egyszerűen hagyd ki (ha van írásos anyag, amit előtte megkapott a hallgatóság, akkor ott csak szóban hivatkozz rá).
Szellősnek kell lennie a prezentációnak! Egy cím, 3-4 bekezdés és kész. Tilos az elmondandó szöveged nagy részét felírni a diára. Csak a legegyszerűbb vázlat.
Ha lehet, legyenek rajta képek, akár a clip-artból, csak ne vonja el a figyelmet a szövegről.
A szöveget és a képeket, nyilakat, ilyesmit meg kell animálni. Persze ne vonultasd fel a Word összes megjelenését, csak diszkréten, de élj a lehetőségeivel.
Alapjában véve nem értek vele egyet, de egy egyszerű sorvezetőnek jó, ha a hármas tagolást alkalmazod. (Az egyik tanárunk rögeszméje volt). Azaz a prezi legyen három nagy részre felbontva.
Kell egy jó cím, alcím, ami megadja a prezentáció hangulatát, felkelti a figyelmet. A diákon lévő alcímek is legyenek érdekesek.
Címdia után rögtön tartalomjegyzék, amin ha lehet legyen decimális számozás, látszódjék a hármas tagolás és legyen az utolsó előtti dia is feltűntetve, vagyis a konklúzió. (az utolsó előtti diára mást nem is kell írni: Konklúzió)
Jöhet az érdemi rész, amiről beszélned kell, azt elmondod, no para, ha kihagysz valamit, úgysem veszik észre. Ez rád van bízva, ebben segíteni nem tudok.
Fontos a diák számozása. Nem sima sorszám, hanem a követhetőség jegyében az aktuális dia sorszáma/összes dia. (Pl: 14 diád van, és éppen a 3-on állsz. A dia száma: 3/14)
Konklúzió legyen, ami a saját véleményedet tükrözi. Erre a diára mást nem is kell írnod. Itt összefoglalod pár szóban, hogy mit gondolsz az egészről, esetleg hogyan vonatkozik ez rád, vagy hogyan kapcsolódik az adott témához, esetleg egy rendszerhez, stb.
Utolsó diád legyen a készítő(k) neve, esetleg dátum, helyiség.
Soha ne írd ki a diára, hogy köszönöm/köszönjük a figyelmet, ne a dia köszönje meg.
Gyakorlatilag a záró mondatodnak valahogy úgy kellene hangoznia, hogy: Köszönöm a megtisztelő figyelmet, várom a felmerült kérdéseket.

Még egy két apróság: Kezet zsebre tenni nem szokás (kivéve ha baromi laza vagy, és a legfőbb ismerője a témának és még jól is áll). Ha nem tudsz mit kezdeni a kezeddel, fogjál meg egy tollat, és az majd lefoglalja.
Látszódjon az önbizalmad, de ne légy arogáns, vagy túl laza.

Remélem segítettem, hogy elindulj azon az úton, hogy jó prezentáló, jó előadó legyél.

Update:
Gábor kiegészítése: A hadarásról.. Ha idő szűkébe kerülsz, inkább hagyj ki valamit, mondjuk egy felsorolást, de ne a tempót gyorsítsd fel. (ezt azt hiszem egyenesen nekem címezte - Donhu).
A lezárásban utalj vissza a címre, amivel kezdtél, ezáltal keretet adva prezentációnak.
Ne Ő-zz! (ezt is jól megkaptam - Donhu)

Krisz kiegészítése: A non-verbális kommunikációt próbáld el otthon tükör előtt. Látod a mozdulataidat és arra is rájössz, hogy mi az, amin javítani kell, akár a mozgás, akár a szöveg terén.

Ismét egy vásárlási őrület karácsony közeleg! Hurrá, költözzön boldogság a szívünkbe, amikor meglátjuk, hogy az a sok meghatódott tekintet, ami a plazmatévé, GPS, PDA, felénk irányul, amikor átadjuk a szeretetünk jelét a fa alatt. Mert hát mi más is fejezhetné jobban ki ezt az érzést? A meghitt együttlétet ami a szerkentyűk kipróbálásakor együtt tölt a család, semmi sem pótolhatja, de nem ám! Hiszen szinte ingyen volt, legalább is 45 napig, az meg baromi jó, mert a Tibiék/ Laciék/ Feriék/ ...stb (opcionális) csak olyan hitelt találtak, amit majd csak jövőre kell elkezdeni törleszteni, de ők mindig is balfaszok voltak a számoláshoz, hiszen 15-én vették meg ők is a plazmatévét, és így csak 15 napig ingyenes az ő hitelük! Meg a mi hitelünk különben is csak 377% THM-es, az övék meg 400%. Az ostobák!
De félre az anyagiaskodással, ilyenkor pénz nem számít! Első a meghitt ünnep, csak ez a fontos.

Ui: jó Magyar szokás: Ha van egy forintod, költs el kettőt, majd lesz valahogy!

Elgondolkodtam a nemrég lecsengett halottak napján. Valami mindig is zavart ebben az ünnepben, és ma rájöttem, hogy micsoda. Példátlanul diszkriminatív az élőkkel szemben! Mi az, hogy saját magunkat nem ünnepelhetjük ilyenkor? Mennyire hülyeség már, hogy nem járhatunk ki a saját sírunkhoz? Feltételeket szabnak ennek, miszerint el kell haláloznunk? Hát nem!

Javaslom, legyen ez a nap a „leendő halottak napja” is! Igen is kellene egy rész a temetőkben, ahol emléket állíthatnánk magunknak. Végre nem holmi giz-gaz lenne a sírunkon, hanem a kedvenc virágunk. Olyan és annyi mécsest gyújthatnánk, amilyet és amennyit szeretnénk! Évente cserélhetnénk a fényképünket a sírunkon, hogy mindig a legfrissebb legyen rajta. Láthatnánk, hogy a rokonok mennyire foglalkoznak az emlékünkkel, azaz, hogy ki mennyire szeret!

Sőt, hogy tetézzük a kezdeteket, akár a saját temetésünkre is elmehetünk! Olyan puccos temetésünk lehet, amilyet csak meg tudunk álmodni. Sírhatunk, nevethetünk, a kedvenc zenénk szólna, és mindenki eljönne, akinek csak fontosak voltunk (eddig). Na mondjuk odáig már csak a merészebbek mehetnek el, hogy akár csajozhatnának is a temetésükön.

Az ötletek kimeríthetetlenek, akinek még van, az írja meg.

Keresek továbbá olyan temetkezési vállalkozásokat, akik az ilyesmit lebonyolítják, esetleg olyan temetőket, amelyek már kissé el vannak hanyagolva, és így próbálnák temetői turizmussal fellendíteni a temetőjüket. (Természetesen az élők a sírhelyeket vagy urnahelyeket ugyan úgy megváltanák, mint a mostani szokás szerint a hozzátartozók).

Szeressük az ünnepeinket, és formáljuk a saját kedvünkre!

Sztrájkolnak a GE dolgozói is. Na igen, a vállalat a távol keletre akarja vinni egyes termékeinek gyártását.

Lehet, hogy durva leszek, de néhány gyors javaslatot tennék, hogy mi legyen az első dolguk a sztrájk után.
1, Képezzék át magukat a dolgozók, vagy legalább is keressenek minél előbb új munkahelyet. Egyszerű oka van, hogy a GE (is) keletre viszi a gyártást, mégpedig a gazdaságosság. Ott olcsóbb a munkaerő és pont. Nem kell ezen csodálkozni, pont úgy viselkedik mint az egyszerű polgár, vagyis ahol jobban keres, oda megy dolgozni, ahol olcsóbb a termék, ott veszi meg.
2, Az állami szervezetek figyeljenek jobban oda, hogy mivel lehetne "megfogni" a GE-t. Itt kedvezményekre gondolok, vagy esetleg olyan támogatásokra, aminél feltételeket szabnak, mégpedig a magyarországi minél tovább garantált munkahelyek biztosítását, vagy ilyesmit.
3, A szakszervezetek próbáljanak minél szorosabb együttműködést kicsikarni a GE-től, igen is harcoljanak a dolgozókért. Bár a sztrájk is harcnak látszik, azért ez nem jelent mást, mint fenyegetést. Persze ha ez az útja..
4, A hazai leányvállalat munkatársai próbáljanak meg minél közelebb kerülni az anyacég igazgatásához. Bele kell látniuk a kártyáikba, tudniuk kell, hogy mire számíthatnak, és meg kell védeniük az érdekeiket.

A mai világ a globalizáció hálójával van átszőve, ami annyit jelent, hogy országokon, népeken, határokon átívelő érdekek érvényesülnek. Leszűkül a világ, gyakorlatilag mindegy, hogy hol nyitnak gyárat, üzemet, hová szállítják az áruikat. Ezzel sajnos nemhogy egy szakszervezet, de egy ország sem nagyon tud mit tenni. Javaslom mindenkinek, minden ott dolgozónak, hogy tegyen azért, hogy nélkülözhetetlen legyen, a cég számára.

Értékek. Értékek és nem érdekek. Értékek mentén kell élni, és nem érdekek mentén. Legalább is, ha az ember nem rövidtávra tervez.

Ki dönti el, hogy miért élünk, s mi értelme bárminek?  Hallhatatlanság? Egy maréknyi ember előtt, aki a világon él? Vagy kétmaréknyi, aki élni fog? Ha mindennek semmi értelme, akkor pusztán a saját, önös, aktuális érdekeit kellene néznünk? Vagy hagyjuk, hogy nevünk a testünkkel porba hulljon?

Ha a Styx túlpartjáról integetünk majd az élőknek, akkor számít az, hogy ők emlegetnek-e?

Csak az itt és a most számít? Igen! Együnk hát kiflit!

Tudja valaki, hogy mi lett a nyomozás vége a Teve utcai rendőrszékháznál történt lövöldözésnek?

Előzmények:
Kedvesem nyuszija nagyfiú lett. Naponta bizonyítja, hogy nem véletlenül tartották a termékenység jelképének a nyulakat. Az egész azzal kezdődött, hogy rámozdult a plüssmacikra. Gondoltam ez nem lesz túl vicces, kell neki egy "barátnő". Volt egy törölközője, amin fésültük, esetleg a napfény elől ezzel lett letakarva a ketrece, stb.. Kötöttem rá egy bazinagy csomót. Több sem kellett neki, egyetlen perc alatt vagy 5x megcsinálta. Ez rendszeres lett, néha már elszégyelltem magam, volt, hogy a 13. után már elvettem tőle a Rongy Rizának nevezett barátnőjét. (Nevét Gomb Rizáról kapta, aki egy híres magyar író egyik regényének szereplője. A regény nevéért és címéért kiskólával jövök annak, aki kitalálja).
Történt minap, a négynapos ünnep előtt, hogy barátnőm azon sajnálkozott, hogy nem fogunk találkozni 4 napig. Gondolom vigasztalni akart, és csak annyit kérdezett, hogy
"Kössek egy csomót valamelyik takaródra?"

Aki nem tudja, hogy mi a különbség annak most leírom.

Nov. 1. Mindenszentek napja. Azoknak a szenteknek az ünnepe, akiknek nincs külön ünnepnapja az egyházi naptárban.

Nov. 2. Halottak napja. Az egyház szerint akik meghaltak, tisztító tűzben élnek, és várnak, amíg be nem jutnak a mennybe. Ők már nem tudnak tenni magukért semmit, éppen ezért az élők imádkozhatnak már csak értük.

Nem is tudtam, hogy a gondolataim is többszintűek. Elgondolkodtam, és eszembe jutott egyik ismerősöm, és arra gondoltam, hogy „valljuk be őszintén, ő egy …” marha, gondolhattam volna, de nem mondtam gondoltam ki. Már ez is furcsán hangzik (hangzik az írás???), hogy gondolatban valamit nem gondoltam/fogalmaztam meg. Bár tudtam, hogy a marha egy jó jelző, mégsem gondoltam oda a végére. Ezt kb úgy képzelhetitek el, mint egy nem kimondott szó. Olyan, mintha magamban is tudnék hangosan és magamban gondolkodni. Lehet, hogy becsavarodtam?

Jah, és megnyugtatás képpen közlöm, hogy nem rád gondoltam ám, dehogy neeeem..

Hoppá, mit találtam. Edda 80-90 Best of. Ezer éve nem hallgattam. Durván öregszem, mert a gyermekkorom jut eszembe róluk. Nem voltam nagy Eddás, inkább a tesóim.. bár ők sem fanatikusan. Egyszerűen része volt a fiatalság életének, a korszaknak.

Egy kicsit átérzem, hogy miért rajonganak a fiatalok egy-egy zenei irányzat iránt. Én passzív voltam mindig, amikor csak zene került szóba, soha nem tudtam egyetlen egy együttes nevét sem, nemhogy a számok címeit. Arra a kérdésre, hogy „mi a kedvenc zenéd, miket szeretsz?”, csak annyi volt a válaszom, hogy ha meghallom, megmondom.

Azért arra még emlékszem, hogy a sulinkban az általánosban 85-90 körül két nagy csoportosulás volt, az egyik a Modosok (depeche mode), és a Brososok (bros).

 Az első kategória a mai altereseknek felelt meg, feketében jártak, rengeteg ezüst nyaklánc, keresztek, halálfej, békejel, bőr karkötők, földig érő bőrkabát, katonai surranó vagy egyéb bakancs, szaggatott farmer, stb. (Magyar megfelelője a Bonanza Banzai volt, és később szimplán az Ákos)

 

  A második kategóriába a nyálas, hátrafésült szőke hajú, jóképű, színesen öltözködő laza (talán amerikai stílusú, bár nem nagyon tudtuk, hogy milyen is az), hófehérfogú, 5 $-os mosolyú srácokra való hasonlítás volt a cél.

A két tábor nem igazán állt szóba egymással. Az Edda viszont magyar volt, egy közös pont, amit vagy bevallottak, vagy nem, de szerintem mindenkinek voltak kedvenc számai tőlük. És persze ott voltak a színtiszta Eddások, már akkor is szimatszatyorral, szakadt farmerek, a rockerek ősei, Edda pólóban, kitűzőkkel, farmerkabátban melynek a hátuljára szegecsekkel volt kirakva, hogy Edda. Hozzájuk tartozott az évenkénti agárdi popstrandon rendezett Edda tábor. Soha nem vettem részt rajta, de láttam kívülről, mint egy mai mini sziget, kizárólag rockerekkel. Biztosan jó volt nekik a saját gondolkodásúakkal együtt lenni, és az imádott együttesükkel. Nem mondom, hogy vágytam oda, de legalább volt köztük egy brutális erős összetartó erő. Kisírhatták magukat a lírai számokon, amik egyébként egészen jól sikerültek (Akitől minden szép;  Érzés; Hűtlen; Utolsó érintés; Emlékezni (egy régi jó barátra; hírtelen ennyi jut eszembe). Külön kiadták kazettákon az „Edda lírák” I.; II; X-edik összeállítását. Mondjuk szerintem a legjobb lírai számokat a rockzenekarok tudják írni és előadni.

Nosztalgia 5 perc Szerdánként – című rovatunkat hallhatták, olvashatták kedves érdeklődőink.

Aki olvassa régebb óta ezt a blogot, az tudja, hogy nem szoktam káromkodni. De ez a Kibernetika és rendszeranalízis tantárgy egy kibaszott baromság. Én még ilyen hülyeséget nem láttam. Az egy dolog, hogy nincs benne egyetlen értelmes magyar mondat sem, alannyal, állítmánnyal, stb, de fel nem foghatom mire lesz ez jó nekem. Azt mondják, hogy aki  az első 10 órát végigüli az első sorban, annak talán már derengeni szokott, hogy miről is van szó, de én esküszöm, az első óra alatt nem tudtam 2 mondatnál többet leírni, mert bár magyarul beszélt az előadó, valami olyan összefüggéstelen dolgokról volt szó, hogy fel kellett állnom azzal, hogy én ezt egyszerűen nem tudom megcsinálni. Ha valamin bukik a menedzser diplomám, hát akkor az ez lesz.

A vizsgán (egyébként van belőle szigorlatunk is) az szokott a mentő kérdés lenni, hogy „maga ezt nem is érti, mi?”. És erre a megfelelő válasz az, hogy „fogalmam sincs, hogy miről beszéltem már fél órája, csak bemagoltam”, mire megadják a kettest, mondván hülye menedzser, ne is lássam, menjen innen minél messzebbre.

Csak tudnám, hogy lehetnek ilyen ostobák, hogy ilyen tantárgyat nem valami tudóscsoportnak  teszik kötelezővé (mondjuk nálunk az anyagmérnökök ilyenek, ugyanis a legkeményebb kémiát, fizikát, matematikát, és még ki tudja mit tanulnak), hanem nekünk. 

Utóirat: Megírtuk. A 3 kérdésből 2 volt amire kapásból (+egy kis Gábor segítséggel) tudtam válaszolni. Kérdésenként 10 pont, amit ha reálisan számolok, kb 15 pontomnak kell lennie. Persze majd meglátjuk. Az érdekes, hogy 4 napnyi szenvedés után, már látom, hogy valami rendszer mégis csak van a tantárgyban, és lehet, hogy nem is olyan baromság az egész.

Gondolatban kalandoztam kicsit. Ez kívülről hermázásnak tűnhetett, de persze a gondolataim szárnyaltak.

Hogy mit is jelent az a hermázás? Ezt az egyik barátomtól hallottam. Egy olyan állapot, amikor csak nézel magad elé, és nem gondolsz semmire. Azt tanácsolta, hogy amikor hermázni akarsz, akkor kapcsold be a tévét, és meredj rá, úgy legalább nem néznek komplett idiótának. Bár mindig baja volt belőle, mert az ilyen pillanataiban megzavarta a barátnője. Faggatta, hogy mi a baja, mert meglátszik rajta. Ekkor elkezdte bizonygatni, hogy semmi baja, csak hagyja békén. A leányzó mindig megsértődött – ahogy a lányok szoktak, látványosan, nehogy már elvonulva duzzogjanak, ahol senkit nem zavarnak vele. Persze ilyenkor jött a vigasztalás fél órája, mondván dehogynem szereti, semmi baja vele, meg ilyenek, és az egész cirkusz elhúzódott egy órát, mire ismét visszasüllyedhetett a hermázás jótékony „semmire sem gondolok” állapotába.

Naszóval szárnyaltak a gondolataim és egy régi emlékkép tűnt fel előttem újra és újra. Valamikor 97-ben lehetett, amikor még telefon-hálózat szerelőként dolgoztam, hogy leugrottunk Szekszárdra valami gyors javítási munkát megcsinálni. Emlékszem, egy családi háznál voltunk, és egy, a falból kiszakadt külső dobozt kellett visszagipszelni. A ház tulajdonosa egy szobrász volt. A ház „U” alakú kis régi parasztház volt, udvarában hatalmas diófával. Ősz volt, kissé hűvös, de ragyogóan sütött a nap. Az ősz minden színében pompázott az udvar, sárgától a barnán keresztül a vörösig. A ház nagyjából zárt udvara nyugalmat árasztott, a levelek zörögtek a talpam alatt, tökéletes volt, na. A szobrász kevert gipszet, mondván minden kéznél van neki, és kb 5 perc alatt végeztünk. Mikor kissé meghúzott az a gipszfolt a falon, megérintettem, és éreztem, hogy felmelegedett. Egy aprócska fehér langyos folt a hideg falban. Nem tudom miért, de megmaradt az emléknek ez a része is.

Kértem a szobrászt, mutassa meg, milyen szobrokat készít. Beléptünk a műhelynek átalakított házrészbe, aminek nagy üvegfalat csináltatott, így tágas és fényes lett az a valamikori szoba. Félig kész szobrok voltak mindenfelé. Egész alakos, ami még csak váz szintjén volt kész, gyakorlatilag egy fém csontváz, aztán volt ott félig felgipszelt, félig fémcsontvázas, ami egészen ijesztően nézett ki, hiszen a feje már kész volt, de a többi része még csak el volt nagyolva, mint valamiféle torz szülemény. De láttam gyönyörűen befejezett mellszobrokat, élethű egészalakos gyermekszobrokat, melyeket figyelve olyan volt, mint ha megált volna az idő, olyan érzésem volt, hogy egy varázsló csettintésére – aki megállította az időt - tovább játszottak volna.

Irigylem az ilyen embereket, akik alkothatnak, valami olyasmit adhatnak az embereknek, amit nem lehet pusztán kézzelfoghatónak nevezni. Érzéseket, gondolatokat, esetleg régi emlékeket eleveníthetnek fel, vagy örökre bevésődhetnek akár egy telefon-hálózat szerelő gondolataiba.

Ennyi hülyeséget összehordani.. biztos vagyok benne, hogy sokan hallottátok már az alábbi telefonos betyárkodást. Ajánlom, hogy a videó képét ne is nézzétek, csak a hangját hallgassátok. Sokminden lett belőle szállóige:
- Támad?
- Nem sérült, neeeem, neeeem.
- Próbálom egy esernyővel nyomni vissza.
- Vissza menjél, baszki!
- Kutyánmajom.
- Hóna alatt van egy centrifuga... mindjárt lejár.
- Aaaaaa, nem.. miaz?
- Vissza menjél, a k***a anyád.
- Megharapta majdnem a kislányát, a Leját!
- Obivanbácsi itt van, fejére borított egy műanyag papírkosarat, odaadom neki a telefont.

Régen az emberek úgy gondolták, hogy aki kövér, az tehetős. Amikor éhség volt, amikor a puszta létfenntartásért küzdöttek az emberek, akkor csak a főurak, a nagybirtokosok voltak kövérebbek. Aki napi 10-15 órát a földeken dolgozott, az nem ért rá elhízni.

Sőt, nem is kell a nemesi világig, a középkorig visszanyúlni, hiszen ha csak az 1900-as éveket nézzük, akkor a menedzserek is híresen kövérek voltak. A mai világban a testkultúra és az egészség fontos. Egy mai menedzsernek kisportolt férfitesttel kell rendelkeznie. Erőt, dinamizmust, határozottságot és esztétikát kell sugároznia a megjelenésének.

Úgy érzem én egyenlőre egy retromenedzsernek tanulok.

Jön az első tankoló. 8.00. Öltönyben van, megy Istentiszteletre Bp-re. Azt mondja, hogy bár itt a közelben is van ilyesmi, de mivel ő az életét a vallásnak szenteli, ezért ez nem áldozat neki, minden pénzt megér. Már ekkor kezdett gyanússá válni a dolog. Lelki szemeim előtt megjelent valamelyik Bp-i  templom, de erről, sőt az összes intézményesített vallásról nemsokára megtudtam, hogy mind bálványimádó, csúnya rossz dolog. Persze kivéve egyet! Egy gyors találós kérdés: melyik az a közösség, amelyik vasárnaponként vidámkodik? Egy gyülekezet, amely az ATV-ben szokta közvetíteni az istentiszteleteit?

Hát persze, hogy a hitgyüli oszlopos tagja volt a srác.
Mindjárt megkaptam a lelki felhomályosítást, miszerint a világ összes más vallása bálványimádó, akik mind kárhozatra fognak jutni, ha nem térnek át a Hitgyülibe.

Hát persze, mindjárt gondoltam, hogy bár állatira hasonlít a hitgyülisek vallása a többi egyistenhitű valláshoz, a bibliát csak általuk lehet megismerni. Sőt, azt is megtudtam, hogy a zsidók is baromi közel vannak ahhoz, hogy felismerjék, Jézus nem „csak” egy nagy próféta volt, hanem a Messiás, és amint ezt beismerik (idézem a srácot: „jelek mutatják, hogy ez az idő már baromi közel van”) máris dobhatnak egy hátast a hitgyülibe.

Mondom neki, nekem különleges kapcsolatom van Istennel, nincs szükségem egy intézmény támogatására sem. Erre nagyon helyeselt az emberünk, ugyan is neki sincs, sőt, a sok hitgyülisnek sincs, csak úgy összejárnak. Gondolom viccből jegyeztették be az egyházukat és játékból járnak össze. Amikor ezen gondolataimat felvetettem, kérdezvén akkor miért is mész Bp-re, azt a feleletet kaptam, hogy azért, mert a biblia azt írja, hogy menj, és terjeszd a hitet. És ő megy és terjeszti, egyszer a szócső egyik végén (gyülekezet), másszor a másikon áll (gázkút).

Megtudtam azt is, hogy aki megtér, vagyis eztán Isten igéje szerint él, az bűnmentes lesz. Ennél már csak a meredekebb, hogy aki nincs velük, aki nem hitgyülis, az Isten ellen van! Hát ez logikus. Ott csesztem el egyébként, (azaz akkor lettem Isten ellensége), amikor megtudtam, hogy ők léteznek, élhetnék az ő hitük szerint is, de mégsem teszem. Ezért már fel is vállaltam az ellenség szerepét. Szerintük ugyanis a tudatlanság nem bűn, szóval nyugodtan szaladgálhatnék a szavannán egy szál ágyékkötőben, de mihelyt meghallom az ő hívó szavukat és nem megyek, máris bebűnöztem.

Tehát kedves barátaim, bűnös lettem ma, 2007. 09. 16-án 8.10-kor.

Utóirat: Hatalmat kaptam! Felosztottam az emberiséget bűnösökre és bűntelenekre. Most, hogy tudod, a hitgyüli az egyetlen igaz hit, DÖNTS! Vagy-vagy! Nincs mellébeszélés.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszasírom a UPC-t. Egy hónapja várok egy Belcom nevű cégre, hogy bekösse a netet. Meguntam. Szinte már sajnálom, hogy miért mondtam le telefonon, akkor kellett volna, amikor ott áll az ajtómban a srác (aki minden héten 3-szor hitegetett azzal, hogy jön, legyek otthon), hogy felszerelte a paraboláját a tetőre, hozná a kábelt a lakásba. Ekkor kellett volna elküldenem a fenébe, mondván meggondoltam magam.
Ehelyett rendes fiú voltam, és felhívtam, hogy tárgytalan.

Gondoltam, hogy a következő lépés az lesz, hogy felnézek a UPC honlapjára, és előfizetek egy alap csomagra. Ott viszont csak az akciós előfizetéseket lehet intézni, vagyis mindenképpen alá kell írnom minimum 1 évet. Hát kap** be mindenki.

Bemegyek hozzájuk, kiszámolom melyik éri meg jobban, és majd döntök. Ha sikerült és lesz netem, akkor lesz blog is. Addig is kitartás annak a kevés olvasómnak, akik még reménykednek.

Korán reggel kezdődött. Reggeli napsütés, kinyitom a kutat, reggelizek, híradót nézek, meg hallgatom a Bazitai Darth Vadert, alias Verebes Istvánt, amint Hillerrel beszélget:

 

Verebes: Hogyan gondolják az iskolák megreformálását?
Hiller: Nem kevesebbet, hanem több pénzt költünk az oktatásra.
Verebes: Én ezt nem is mondtam, ön zsigerből ezzel kezdi?
Hiller: Igen, mert szeretném, ha az emberek rugalmasan, nyíltan gondolkoznának.

Szerintem meg sulykolni akarod a hülyeséget, a gondoldást beszűkítenià több „pénzt adunk”, pedig nem is.

Reggel 7-kor megjön egy madár, aki még nem tankolt nálunk. Telenyomom a verdát, jön fizetni, adja a bankkártyát. Mondom neki, hogy itt nem lehet kártyával fizetni. Csak készpénz.

-         Az hogy lehet?

-         Nos, uram, ez egy pici kút, a bankok túl sok %-ot kérnek, többet mint amennyit én keresek literenként. Egyszerűen nincs rá keret.

-          De hát nálam nincs kápé.

-         Nos, itt a tesco, a bank automatánál  tud levenni.

-         Azt nem lehet, mert sietek ki Németországba, nincs erre időm.

Na nem mondom, hogy mennyire ment fel bennem a pumpa, mert ott is magamba fojtottam. Azt elvárja, hogy adjak neki hitelt, amíg 3 nap múlva visszajön az országba. Mivel sietett, ott fogtam a lakcímkártyáját és aláírattam vele, hogy mennyivel tartozik.
Még szinte neki állt feljebb. Már bocsánat, lehet én vagyok a maradi, de szerintem nem törvényszerű, hogy mindenhol lehet fizetni kártyával. Ha én azzal akarok fizetni, akkor először megkérdezem a pénztárost, hogy lehet-e. Érdeklődöm. Másoknak ez miért nem kézenfekvő? Ráadásul a termék, azaz a gáz már benne van az autóban, nem lehet visszavenni, nincs olyan, hogy akkor nem viheti el az árut.

Persze az is lehet, hogy én vagyok a hülye, és a készpénz már rég kiment a forgalomból. Bár inkább úgy gondolom, hogy egyre több ember gondolja úgy, hogy csak jogai vannak, „NEKI EZ JÁR”, és kötelességei pedig nincsenek.

Ugyanez előfordult a nap folyamán euróval is. Miért gondolják a németek, lengyelek, hogy az ország közepén mindenhol elfogadják az eurót? Nem tűnt fel, hogy a Magyar fizetőeszköz a forint? Persze az, hogy mivel akar fizetni, csak a tankolás után derült ki.

Harmadik eset a régi ezres. NEM FIZETHETSZ VELE SZEPT. 1. UTÁN! Ezért készítettem egy aprócska tájékoztatót, hogy a hülye is megértse. Talán így elkerülhetik egyesek, hogy a felmenőiket szidjam gondolatban.

Azt hiszem, hogy a másfél hetes borosta már túllépi a férfiasság határát. Nem is értem miért..

Piciny szemem fénye.